Emlékezés az iskolára

Erdőkürt Nógrád megye déli csücskében, a Cserhát hegység dombos lankái között egy kis völgyben húzódik meg.

Községünk elég távol esik a megye minden pedagógiai és kulturális központjától, tömegközlekedéssel a megyeszékhely, valamint a gyermekek pedagógiai fejlesztését szolgáló intézmények többszöri átszállással, több óra alatt érhetőek el.

A falu saját önkormányzattal rendelkezik, működik Szlovák Kisebbségi Önkormányzat is, van postánk és szép nagy könyvtárunk is.

Mindezek mellett, az egyik legnagyobb, féltve őrzött gyöngyszemünk az általános iskolánk volt.

Az iskola 1966-ban épült 4 tanteremmel, tornateremmel. 50 éven keresztül itt folyt az oktatás 8 évfolyamon, míg 2016 őszével megszűnt a felső tagozat.

Az Erdőkürti Általános Iskola és Napköziotthonos Óvoda a megye legkisebb iskoláinak egyike volt, 2010-ben még 61 tanulója volt, közülük több mint 20-an a szomszédos faluból, Kállóról jártak át hozzánk a színvonalas oktatás miatt. Az oktatás évtizedek óta összevont osztályokban történt, ám ez a tapasztalatok szerint és az eredmények alapján soha nem ment a színvonal rovására. 2016-ban 25 alsós járt az iskolába több mint felük Kállóról.

Az iskolában szlovák nemzetiségi nyelvoktatás is folyt az óvodás kortól kezdve 8 évfolyamon keresztül, jelenleg a maradék évfolyamokon.

A gyermekeket a falu szervezetei a község kincseiként tartották számon, nyitottak, rendkívül érdeklődőek voltak, tehetségük és szorgalmuk révén számos területen alkottak kimagaslót.

Iskolánk és pedagógusaink nagy hangsúlyt helyeztek a hagyományok ápolására: a hagyományőrző szakkörön néptáncoktatás folyt, emellett népdalokat, népszokásokat tanultak a résztvevők, valamint citeráztak és furulyáztak is. A falu lakói évről évre várták, és örömmel fogadták a gyerekek előadásában a szinte már feledésbe merült betlehemezést és Gergely-járást, melyek ismét kezdenek feledésbe menni.

Az intézményben nagy hagyományai voltak a sportnak is. A sakk különösen népszerű volt, és a legjobb eredmények is itt születtek. Tanulóink minden évben eljutottak az országos versenyekre, csapatban és egyéniben egyaránt. 2008-ban a megyei versenyen elhódították a legeredményesebb iskolának járó Gordos Rezső kupát is. Tanulóink aktívan részt vettek a helyi sportkör munkájában is: fociztak, pingpongoztak, kerékpároztak, és a természetjárás is nagyon közkedvelt volt.

Szintén „sikerágazatnak” számított a színjátszás, hiszen gyermekeink évente ott voltak a tótkomlósi országos szlovák színjátszótalálkozón, ahol vagy a legjobbnak bizonyultak, vagy különdíjjal jutalmazták őket. Szlovák vers- és prózamondóink ugyancsak eredményesen szerepeltek a különböző versenyeken.

Valamikor, a faluból szervezett opera- és színházlátogatásokon mindig az iskolások voltak többségben, nagyon szerették és nyitottak voltak az ilyenfajta programokra is.

Tanulóink rendszeresen indultak rajzpályázatokon, és mindig szép eredményeket értek el, több alkalommal vehettek át díjat Ráday Mihálytól is.

Iskolánk eddig aktív része volt a faluközösségnek is. A nemzeti ünnepeink elképzelhetetlenek voltak a gyermekek szereplése nélkül, de tanulóink kivették a részüket a Faluvédő Egyesület által szervezett szemét-szedésekből, parlagfű-mentesítési napokból is. Lelkesen gyűjtötték a papírt és a vasat, amivel anyagilag segítették a tanintézményt - ez talán a jövőben is megmarad.

Községünket fele-fele arányban katolikusok és evangélikusok lakják. A gyermekek a vallási életbe is aktívan bekapcsolódtak, karácsonykor, húsvétkor verseltek, énekeltek, vagy például színdarabot adtak elő mindkét templomban.

Az evangélikus hittanosok, bizonyítván, milyen színvonalas és megfelelő oktatást kaptak hittanból, több alkalommal megnyerték az országos hittanversenyt.

Végezetül meg kell említeni, hogy falunkban több család is vállalkozott nevelőszülői feladatra, számos kisgyermek járt a helyi óvodába és az iskolába. Jól érezték magukat, részt vettek a programokban, a versenyeken eredményesek voltak, ami nem jöhetett volna létre, ha valahol a nagy tömegek között lettek volna, de itt ebben a kis burokszerű iskolában odafigyeltek rájuk, fejlődhettek, gyarapodhattak.

És e felett az iskola felett, visszatérően megjelent egy rém, a bezárás réme. Legutoljára 2008 tavaszán fenyegette a tanulókat, tanárokat, szülőket az a rettenetes lehetőség, hogy „csupán” a felső évfolyamoknak valamelyik más településen lévő iskolába kell járniuk - és ez 2016 őszén bekövetkezett.

Ezt az iskolát nem választottuk, hanem a sorstól kaptuk. Úgy kaptuk, hogy saját kezünkkel építettük, óvtuk, ápoltuk, fejlesztettük és mindig büszkék voltunk rá. Elég, ha csak valaki végigballag a folyosókon a végzettek tablói előtt. Ez veszett el most!

A 2008.augusztus 30-i falunap délutánján megtartott tanévnyitó ünnepségen az iskola még felvette gróf Wilczek Frigyes nevét is.

... Kicsi fehér templomotokba Most minden erők tömörülnek. Kicsi fehér templom-padokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükbe biztatás vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!                    Reményik Sándor: Templom és iskola (1925)